Ahány ország, annyiféle édesség-fétis. Megnéztük, hogy egyes országokban mire esküsznek, ha nassolásról van szó. Ti ennétek babpürés, sajtos vagy szezámmagos finomságot?
A magyaroknak evidens, hogy ha desszertre vágynak, akkor somlóit, gesztenyepürét, palacsintát vagy csokis tortát csipegetnek. Ám a világ egyes népei meglepően más ízvilágra vágynak, ha nassolásról van szó. A Falatozz.hu körképe egy-egy ország hagyományos desszertjét mutatja be.
A japánoknál még a süti is rizsből van
A japánok nem éppen az édességeikről híresek, és amit ők annak hívnak, az egy átlagos európai szemében minden, csak nem desszert. A legelterjedtebb nassolnivalójuk ugyanis az úgynevezett mochi (fonetikusan mocsi), amely egy magas keményítőtartalmú rizsfajtából készül. A kifőzött rizst addig döngölik, amíg egy nyúlós tésztát nem kapnak belőle, ekkor gombóccá vagy más alakúra formálják, és esetenként megtöltik olyan perverznek ható dolgokkal, mint a babpüré, ami egyébként rengeteg keleti édesség alkotóeleme. A furcsa finomsághoz kötődik egy mókás rendezvény is, a mochi-püfölő ünnep, azaz a mochitsuki (videó itt). Ez a furcsa finomság elterjedt többek között Kínában, Koreában és Tajvanban is.
USA, a cukornagyhatalom
A brownie- és fánkevők Mekkájaként is ismert Amerikai Egyesült Államok egyik különlegesebb süteménye a sajttorta, azaz a cheesecake. Ezt már a Krisztus előtti I. században is fogyasztották az ókori görögök, majd rengeteg változat terjedt el a világban, de a XX. században feltalált krémsajtnak köszönhetően létrejött a New York-i verzió. A pontos recept felidézése várhatóan felér egy casus bellivel, hiszen az amerikaiak egymás torkának esnek, ha arról van szó, hogy melyik a tradicionális elkészítési mód, de a lényeg, hogy alul van a vékony piskótatészta, felül pedig a lágy, sajtos krém. A 60 éves múlttal rendelkező amerikai Cheescake Factory láncolat úgy indult, hogy egy háziasszony, Evelyn Overton sütött a férje kollégáinak egy sajttortát, ami – az utána rohamosan terjeszkedő étteremhálózat sikerét elnézve – túl jól sikerült.
Magvas törökök
A törökök igazán édesen élvezik az életet, hiszen szinte minden desszertjük csöpög a méztől. Mivel a gyrosozóknak köszönhetően a baklavát már nem kell bemutatni senkinek sem, vegyük górcső alá a halva vagy halwa nevű tradicionális desszertjüket, amely eredetileg keletről származik, arabul édeset jelent, és rengeteg verzióját ismeri a világ. A halvába, azaz a tejes-mézes-grízes alapú édesség-tömbbe kerülhet ízlés szerint szezámmag, mogyoró, mandula és pisztácia is. A szezámmagot sokszor tahinivel helyettesítik, ami egy szezámmag-paszta, és szinte minden török boltban kapható. Különleges és bizarr desszert továbbá a Tavik Gögsu, amelynek lényege, hogy darált csirkehúst rizzsel, tejjel, cukorral, liszttel és vajjal összekevernek, majd megszórnak fahéjjal és mandulával. Jó tudni, hogy az arab világban jelentése van annak, ha desszerttel kínálnak: a háziasszony vendégszeretetét jelképezi, ezért tiszteletlenség visszautasítani.
Ausztrália egy balerináról nevezte el nemzeti sütijét
A kenguruk földjén egy desszert mondható igazán helyi specialitásnak: a Pavlova torta, amely igazából egy hatalmas habcsók. Eredetéről máig vérre menő viták mennek, mivel Új-Zéland is a sajátjának véli a süteményt. Ami biztos, hogy a XX. század leghíresebb orosz balerinájáról, Anna Pavlováról kapta a nevét, mivel az ő tiszteletére készítették egy turné során. Nem kell hozzá sütni-főzni, csak össze kell habarni tojásfehérjét, cukrot, magas zsírtartalmú tejszínhabot, némi kukoricalisztet, ecetet és meg kell szórni a tetejét savanyú gyümölcsökkel, hogy ellenpontozza az édes ízt. A végeredmény kívül kemény és ropogós, belül pedig habos és puha. Rengeteg változata ismert, az ausztrálok a csokoládés verzióra esküsznek leginkább.
Ezek a krémes olaszok!
Ha desszert, akkor nem hiányozhat a felsorolásból Olaszország. A kávés-macarponés tiramisut és a csokoládés-vaníliás fánkgolyókat, a profiterolt sem érdemes bemutatni, hiszen méltán népszerűek, de a panna cotta mintha nem gyűrűzött volna be még igazán a köztudatba. Ez a lágy, krémes különlegesség Észak-Olaszországból, Piemontéből származik, és minden mediterrán országban előszeretettel fogyasztják. Főleg, hogy a vaníliás-tejszínes alapkrémhez remekül passzolnak a délen bőségesen termő gyümölcsök. Régen főzött halcsontból nyerték ki a zselatint, amit ma már egyszerűbben be tudunk szerezni. Ettől lesz a végén olyan buján remegő állaga. A főzés után hűtőben kell dermeszteni, hogy mutatós tányér- vagy pohárdesszert legyen belőle.
Tóth Noémi
Források:
