Az élelmes vendéglátós, Caesar Cardini, gyorsan kiszolgálta a záróra előtt beeső éhes és kapatos bandát.
Miközben Amerikában szesztilalom frusztrálta a szomjas tivornyázókat, Mexikóban szabadon virágzott az alkoholbiznisz. A határhoz közeli Tijuana csendes városa így alakult át szép lassan bulinegyeddé: itt húzta fel éttermét az olasz bevándorló Caesar Cardini és testvére.
Amikor betért hozzá 1924 nyarán, zárás előtt nem sokkal egy csapat ittas férfi ételt követelve, gyorsan kellett cselekednie. Körbenézett a konyhában, hogy mi maradt az ünnepnapi roham után, majd odavitt egy nagy fatálat az asztalukhoz. Beleszórt római salátát, krutont, parmezánt, olívaolajat, fokhagymát, tojássárgáját és Worcester-szószt (egyes források szerint citrom- vagy borecetet is rádobott a végén), majd lazán összekeverte az egészet. Az alapreceptet sokan nem tudják manapság elképzelni szardella nélkül, pedig Caesar nem tett bele, csupán a Worcester-szósz tartalmazta alapjáraton ezt a hozzávalót.
A betérő brigád annak idején még kézzel fogyasztotta el az egyszerű, de nagyszerű ételt úgy, hogy a száruknál fogták meg a salátaleveleket. Annyira ízlett mindenkinek ez a spontán Caesar-saláta, hogy elterjedt a híre Amerikában, majd Hollywoodban is. Állítólag Clark Gable is átjárt Tijuanába csak ezért a fogásért. Európába úgy jutott el a recept, hogy Wallis Simpson, Windsor hercegnéje bemutatta a brit udvarnak. Az etikettnek megfelelően onnantól villával láttak neki a finomságnak.
Cardini a cézár öntete receptjét 1948-ban levédette, és szerencsére máig kapható a legtöbb étteremben ez a saláta. Amely eredetileg tehát nem tartalmaz csirkét vagy rákot, szardellapasztát, majonézt és paradicsomot sem, de tagadhatatlanul mennek hozzá ezek az „újkori” összetevők. Te is rendelsz egyet a Falatozz.hu-ról?
Kovács-Tóth Noémi
Források: izeselet.hu / wescher.hu / diningguide.hu / diningguide.hu
