Magyarországon kultusza van a mákos ételeknek. Utánajártunk a legendának, miszerint a mák narkotikum, és jól meglepődtünk.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy amit minden honfitársunk előszeretettel főz és fogyaszt, az biztosan nem lehet veszélyes vagy ártalmas az egészségre. A mákkal kapcsolatban elnézőek vagyunk, hiszen bizonyos ünnepek el sem képzelhetők nélküle. A máknak ugyan bőven vannak pozitív tulajdonságai, de a Falatozz.hu kigyűjtötte a teljeskörű tudnivalókat ezzel kapcsolatban.
A mák eredeti lelőhelye India, Pakisztán, Afganisztán, Nepál és Irán: ezekben az országokban leginkább fájdalom- és köhögéscsillapításra, nyugtatóként és bélrendszeri zavarokra használták. Már a középkorban ismerték az ópiumfüggőséget, csak akkor még nem tudták, hogy melyik alkotóeleme váltja ki. 1805-ben Friedrich Sertürner kísérlete fontos eredménnyel zárult, hiszen növényi alkaloidot vont ki a mákból tiszta állapotban, és ezt az új anyagot elnevezte morfinnak. A mák a múlt század közepétől előbb díszként, majd élelmiszerként vonult be a magyar köztudatba.
A máktok héját, azaz a gubót megvágva látszik, ahogy kifolyik a tejnedv, amely a levegő hatására megbarnul. A legérdekesebb tulajdonsága azonban az, hogy ópiumban gazdag. Az ópium az alapja a heroinnak is, csak hogy érzékeltessük az anyag erősségét. A növény továbbá 24 alkaloidát (többek között morfint, kodeint, papaverint, narkotint, tebaint) is tartalmaz. Kabay János magyar gyógyszerész 1931-es szabadalma óta tudja hasznosítani ezeket a hatóanyagokat az orvostudomány.
Ezek az alkotóelemek azonban szinte kizárólag az éretlen szemekben fordulnak elő, az érettekben nem. Ugyanakkor az étkezési mákban is van valamennyi ópium. Emiatt sok európai országban csak engedéllyel és limitálva lehet termeszteni, hazánkban viszont – zárt rendszerben és engedéllyel – szabad a pálya.
A mák továbbá erősen altató hatású, régen a dolgozó asszonyok itattak ebből készült teát a babáikkal, hogy csendben aludjanak, míg ők kapálnak a réten. A ma már viccként emlegetett pálinkás kenyér is ugyanúgy az anyák repertoárjába tartozott, körülbelül az ötvenes évekig.
Amennyiben valaki mákmérgezést kap, az alábbi tünetek mutatkoznak rajta: eleinte eufória, kipirosodott bőr, mozgáskényszer, orrviszketés, majd kábultság, szűk pupilla, vérnyomás- és pulzuscsökkenés, végül extrém esetben ájulás és kóma, illetve légzésbénulásos halál. Természetesen ez erős túladagolás esetén következik be, egy tányér mákos gubától legfeljebb azért lesz jókedvünk, mert nagyon finom.
Források:
