Rajongunk a rántott dolgokért, de azért mindennek van határa. Kivéve, aminek nincs: kipróbáltunk néhány bizarr fogást, hogy ne a ti ízlelőbimbótok roncsolódjon. Fényképes beszámoló!
Mi történik, amikor egy elszólás köré egy egész gasztro-ámokfutás szerveződik? Elég volt véletlenül kimondanom egy fáradt estén, hogy „rántott krumpli”, és a férjemmel azon kaptuk magunkat, hogy lelkesen egymásra licitálunk, hogy ki milyen marhaságot rántana ki az itthon található élelmiszerek közül. Csak úgy repkedtek a bizarrabbnál bizarrabb ötletek: rántott rizs, rántott tészta, rántott alma, sőt, akkor már rántott retek és rántott tojás, desszertnek pedig rántott gumicukor és rántott túró rudi. A végén két kacagás között úgy döntöttünk, hogy másnap bizony bepanírozzuk és forró olajban kisütjük az összes felsorolt ételt. És meg is esszük, mert nem vagyunk normálisak.
Lássuk tehát az abszurd kísérlet folyamatát: először gondosan előkészítettük a lisztet, tojást és prézlit, és az említett alapanyagokat. Utána amelyeknél előfőzésre volt szükség – ilyen volt a burgonya, rizs, tojás és tészta –, azokat bedobtuk a forró vízbe. Közben pedig elkezdtük a panírozást, és már közben perverz módon rötyögtünk, hogy mennyire suttyó étkek készülnek a boszorkánykonyhánkban.
… és megkezdtük a gondos panírozást.
A túró rudit duplán paníroztuk, rém izgatottan, nehogy a csokiréteg bánja a kisütést.
A forró olaj kelletlenül fogadta magába az agyament kreációkat, de végül szép aranybarnára pirultak.
Íme a rántott alma, retek, tészta, tojás és krumpli félbevágva, hát nem bájosak? Egészen finom volt mindegyik – talán a tésztával voltunk a legkevésbé megelégedve, mert ami főzve natúran még finom volt, rántva túl rágós lett –, de várakozáson felül ízlett nekünk a retek és a tojás. A rántott retek az új cukkini!
A férjem először ki akart rántani egyetlen szem rizst is, de meggyőztem, hogy a leváló panírdarabkák között nehezen találnánk meg a serpenyőben a végeredményt. Végül kompromisszumos alapon rizsgolyót sütöttem ki, ami szerintem nagyon jó lett, a férjem viszont snassznak titulálta, de abban egyetértettünk, hogy valami pikáns-fűszeres raguval töltve kiváló előétel lehetne belőle.
Tudom, mindenki azt várja, hogy – szó szerint – mi sült ki az édességekből. Hááát, pont ez. Az eredetileg szuperfinom gumicukrokon borzalmas erőszakot tettünk: kifolyt belőle a ragacsos, gejl nyányó, ehetetlenül édessé váltak az ízek. Az jutott róla eszembe, hogy ha a ’80-as évek egyik horrorfilmjében meglőttek volna egy földönkívülit, biztosan ez fröccsent volna ki belőle.
Viszont a rántott túró rudi meglepően finom volt, bár kellett hozzá néhány másodperc, hogy legyen lelkierőnk beleharapni az előző ízélmény után. Rántott túró rudit a magyar nemzeti street food bárokba!
A koleszterinünk előre megfontolt szándékú, rituális meggyilkolása után muszáj volt elrágcsálnom néhány karika friss uborkát az átható olajszagban, hogy kiengeszteljem a szervezetemet. Ha rám hallgattok, inkább rendeltek valami őskonzervatív rántott húst a Falatozz.hu-ról, az a biztos.
Kovács-Tóth Noémi
